Budapesttől Ankaráig
Sziasztok!
Elszaladt ez az egy hét...számomra mindenképpen, pontosan ebben az időpontban szálltam fel a Népligetnél arra a képzeletbeli autóbuszra ami majd végig fog repíteni az utamon...
Budapest után gyorsan elértük a határt majd Röszke után a Vajdaságon keresztül robogtunk...sűrű ködös fagyos éjszaka volt...a hajnali álmos bágyadtan szürke Szófia fogadott. Amilyen barátságtalan volt a reggel olyan segítőkészek voltak a helyi bolgárok, bárkit akit megkérdeztem, hogy merre az arra széles balkáni gesztusokkal próbált segíteni, útbaigazítani...
Amilyen gazdag természeti és kulturális ill.építészeti emlékekben az ország olyan szegényes a fővárosa, leszámítva egy két látnivalót ortodox templomot vagy mecsetet. Egy napos pihenőt követően ismételten tovább indultam ezúttal Isztambul volt a kiszemelt célpont...
Szófiából nagyon jó a buszközlekedés Törökország nagyobb városaiba elsősorban Isztambulba és Bursa-ába.
Miután magunk mögött hagytuk Szófia kavargó köddel teli medencéjét szikrázó már már tavaszt idéző időjárás fogadott. 10 órás utat követően a délutánt már a nyüzsgő,őrült forgalmú, müezintől hangos Isztambulban tölthettem.
Isztambul...hm...
Korábban nem jártam ilyen vagy ehhez hasonló helyen...aki keletről jön az azt mondja, hogy nagyon európai aki(magamat is ide értem) nyugatról az azt mondja, hogy mennyire keleties.
Mindenkinek mást és mást jelent, egy biztos nem unalmas...mindig történik valami a 13 milliós metropoliszban...
Magát a várost sokféle szempontból belehet mutatni vagy jellemezni egyaránt igaz az is hogy igen ez egy 21.századi modern világváros ahol nyoma sincsen a régi világnak...ugyanakkor az is igaz, hogy a bazárok mélyén gyakran érezheti magát az ember úgy hogy megállt az idő...noha ez nem mindig az eladott áruk milyenségében mutatkozik hanem a mozdulatokban, a gesztusokban, egy szempillantásból...ilyen értelemben nagyon is más.
Isztambulban sok mindent lehet csinálni leginkább élvezni a város sokszínűségét...én is ezt tettem.
A „kötelező Topkapi, Haghia Sophia,a gyönyörű Kék mecset-en túl engem mindig egy hely élő lüktetése fog meg...persze szépek és érdekesek a nevezetességek meg meg is kell nézni de az élet sava borsa az ami ezen kívül van... baklavát vagy török pizzát majszolni és ayrannal kísérni...érdeklődő helyiek kérdéseire válaszolni, macskákat etetni, fotózni ha engedik magukat...vagy csak egyszerűen figyelni a zajos tömeget.
Az elmúlt héten szerencsére mindig találtam egyszerű olcsó, tiszta diákszállásokat...ezekben a legjobb az, hogy sokféle nemzetiség megfordul lehet kérdezni ki merre járt merre tart mik a legjobb úti praktikák...legyen az kanadai, japán, brazil vagy lengyel&magyar Izmirben tanuló diákpáros.
Jelenleg Ankarában Törökország fővárosában vagyok...a vár környéki régi városrészen kívül nincs is nagyon sok látnivaló(Atatürk Mauzóleum vagy a 20.században épült Kocatepe mecset) ez a rész a régi Ankara ami közel 100 évvel ezelőtt jellemezte az egész várost...ma már egy több mint 4 milliós modern város.
Röviden így tudtam ismertetni az elmúlt hetet de a képek majd többet mondanak.
A következő állomásaim a következők lesznek: Göreme Nemzeti Park, Kappadókia, Tuz-tó ill a Fekete-tenger partvonala.
Sziasztok találkozunk jövőhéten :)
Ankarától Trabzonig
Sziasztok!
Havaseső hullik a Fekete-tenger partján, itt a tél, december környékén nem is lenne meglepő ha előtte nem kísért volna utamon a hosszú nyárutó. Ankarában köszöntünk el egymástól azóta eltelt több, mint egy hét sok helyen voltam és sok emberrel találkoztam.
Először Ankarából menetrendszeri autóbusszal Göreme településig utaztam. Göreme neve lehet nem sokat jelent, de ha már Kappadókia nevét említem akkor sokaknak beugrik a klasszikus kép a vicces földformákkal a barlangházakkal és az elmaradhatatlan hőlégballon a naplementével. Igen a valóságban is ilyen sőt. ilyenebb. :)...Maga a falucska turista övezet egyik étterem kíséri a másikat vagy hotel a panziót...meglehetősen borsos árakkal várják a vendégeket. Kilehet próbálni milyen barlangházban lakni, vagy a helyi agyagedényben készült kebabot mindenféle zöldséggel keverve.
Kappadókia, látképét a közeli vulkánoknak köszönheti a földtörténeti múltból...A vulkáni törmelékek és anyagok lerakódtak a területen összetömörödtek(összesültek) majd ezt követően a külső felszínformáló tényezők jutottak nagy szerephez a mai „Kappadókiai kép” kialakulásához. A felső rétegek ellenállóbbak voltak az alsóbbak viszont kevésbé voltak azok ,ezeknek az erőknek. Ezt eredményezte, hogy kialakuljanak a helyiek után „Tündérkéményeknek” nevezett és sok esetben meglehetősen bizarr formák. Ma már természetesen ezen a területen befejeződtek a vulkáni folyamatok, de a felszín tovább formálódik.
Nagyszerű túrákat lehet tenni a környező Nemzeti Park útvonalain, sportolni lovagolni vagy egyszerűen csak gyönyörködni a meglepőbbnél meglepőbb sziklaképződményekben. Ezt tettem én is és az elmúlt egy hétben már állandóvá vált „izmiri egyetemista” barátaimmal együtt.
A túrának vége lett barátaim visszaindultak nyugatnak én pedig folytattam kelet felé megkezdett utamat. Teljesen „véletlenül” összefutottam ha nem is egy arkangyallal de Gabriellel, Ausztráliából aki segített szállást találni Kayseriben ott tanuló diákoknál. Rögtön éltem a lehetőséggel. Nagyon kedvesen fogadtak és fantasztikus 2 napot tölthettem náluk ezzel ha kicsit is de bepillanthattam a török fiatalok mindennapi rutinjába. Sok mindent tanultam tőlük és már egy cseppet sem bántam, hogy az Erciyas Dagi majd 4000-es vulkáni hegyét nem láthattam a városra szakadt kiadós esőnek köszönhetően.
Ezek után északnak vettem az irányt megakartam látogatni a helyiek szerint az ország legszebben fekvő kisvárosát Amasya-t. Nem csalódtam. A várost kettészelő folyó körül alakult ki a még 100 évvel ezelőtt is csak kis álmos falu, ma már 90 ezres nagyváros képe. Szépen karbantartott tradicionális házak várják az idelátogatókat.
Majd egy kis Niksari kitérővel érkeztem a Fekete-tenger partjára Trabzon városába ahol ismételten diákok segítettek szállásgondjaimon. A város fontos tengeri kikötő, éppen a mandarin szüret kellős közepébe csöppentem ennek is köszönhetően feltöltöttem C-vitamin készleteimet. Ja és ha Trabzon akkor TEA...csupa nagy betűvel ugyanis az ország itteni magasabban fekvő régiói kellemes klímája kedvez a teatermesztésnek. A helyiek nagyjából minden alkalmat megragadnak egy kis üvegpohárban lévő erős tea elfogyasztására. Szállásadóm nagy rajongója a klasszikus török zenének még egy kis rögtönzött esti koncerttel is kedveskedett a helyi teázóban.
További célpontjaim: Van, Van-tó, Dogubayazit, és az Ararát-hegy...majd belépés Iránba.
Találkozunk a jövőhéten...:)
Trabzontól Iránig
Sziasztok!
Boldog Új Esztendőt kívánok mindenkinek. Először is elnézést kérek amiért lassan 5. hete nem jelentkeztem a honlapomon ,sok esetben technikai akadályokba ütköztem az általam járt területeken. Használható internet, áram vagy ennek a két tényező együttes hatásánakköszönhetően. Most azonban minden adott, hogy bepótolhassam elmaradásaimat.
A Fekete-tenger üde zöld rétjeit és langyos decemberi levegőjét magam mögött hagyva egy éles váltást követően délkelet Törökország felé vettem az irányt. A Kackar hegység szibériai hideg zord idővel fogadott, mindent keményre fagyasztva. Rögtön szembetűnő volt a különbség az ország más területeivel összehasonlítva itt kezdett el „keletiesedni” a vidék és a környék. A hegyek kopárak és vadak voltak, egy decemberi csípős de annál gyönyörűbb kristálytiszta napfelkelte még inkább kihangsúlyozta a terület éles karaktereit. Az első állomásom Kurdisztán központja Van volt.
A város sok mindenről ismeretes, a tenyésztett különböző szem színű és vizet kedvelő macskákról vagy a híres reggelikről vagy a kurd birodalom alatt épített erődről de leginkább, hogy itt fekszik az ország legnagyobb tava. Nem sokat vacakoltak a névadással egyszerűen csak Van-tó. Kiterjedése közel 10 ezer km2 és 1700 méteres magasságban fekszik. Vize enyhén sós. A tó keletkezésében legnagyobb szerephez a közeli vulkánok jutottak ugyanis a megszilárdult láva biztosította a keretet a mai tó számára. Napos időben gyönyörűen csillogóan kék vízfelszínével strandolásra csábít...de magas tengerszint feletti magasság és a tó nagy mélysége csak ritkán teszi lehetővé a fürdőzést.
A város és környéke régen lakott, egykoron az Örmény-birodalom egyik központja volt. Ma is sok kora keresztény örmény síremlékre vagy kolostorra bukkanhatunk. Az egyik legismertebb a Szent Kereszt templom Akdamar-szigetén. Nagyon szerencsés voltam mert ott jártamkor sokadik stoppolást követően még egy kompot is sikerült elcsípnem úgyhogy egyedüli látogatóként léphettem a szigetre.
Sajnálatosan több tektonikus vonal is kereszteződik a város alatt ennek köszönhetően nagy a pusztító földrengések kipattanásának az esélye. Egy ilyen tragikus esett történt 2 évvel ezelőtt is amikor közel 7.2-es erősségű rengés rázta meg a környéket. Akkor több százan vesztették életüket, ill. sebesítettek meg az összedőlt házak romjai. Sokan elhagyták otthonaikat ma is kevesen lakják Van belvárosát többnyire a közeli városperemi,a török kormány által épített lakóparkokban élnek a helyiek, egy ilyen lakótömbben találtam a couchsurfingen keresztül szállást pár napra. A szakemberek vélemény alapján erős sziklatalapzatra építették a rengésbiztos házakat lakóparkokat. Úgy legyen...:) Szállásadóim Musztafa és barátja tanárok voltak az ország más vidékeiről származtak. Az ottani oktatási rendszer szerint a tanárképző elvégzése után kötelező jelleggel valahol az ország más területein is szolgálatot kell teljesíteni. Kelet-Törökország iránt nincsen nagy érdeklődés főleg nem túl vonzó az év ezen időszakában(lásd szibériai hideg)...éppen ezért a kormány „gondoskodik”, hogy megfelelő létszámú fiatal tanár ide is kerüljön :P...
Ezt követően utam Dogubayazit és az ország legkeletibb tartományain keresztül vezetett. Dogubayazit neve nem lopta be magát a szívembe viszont a környék annál inkább...a környező hegyek havas hegycsúcsai és a kis ill a „nagy” Ararát megunhatatlan látvány a várost övező horizonton. A kisváros ugyancsak tartogat még egy érdekes látnivalót ez nem más mint Ishaak Pasa szerája vagy erőd/mecset/palota komplexum...fantasztikus a kilátás ugyanakkor hangulatos sétát tehetünk az igazi keleties hangulatot árasztó falak között.
Ezek után búcsúztam Törökországtól de nem búcsúztam a törököktől és a kurdoktól ugyanis Irán Kelet-Azerbajdzsán tartománya szintén ezen két nép által is lakott vidék.
Advent Iránban :)
Sziasztok!
Álljon itt most a Karthago-tól néhány igazán ideillő sor...a dal címe "Keleti Éj"...jó szórakozást a képekhez, hamarosan megint jelentkezem akkor majd India lesz terítéken...
Üdvözlettel: Karcsi :)
Álmodban egyszer érted jövök majd,
Visz majd a sodrás mely minden embert hajt,
Mond, hogy jó lesz, mondj igent ne félj
Titkait tárva vár a keleti éj
Bíbor fényben, kéklő füstben
Türkiz éjben, gyémánt tűzben.
Álmodban egyszer eljövök érted én
S, kinyújtja karját egy másik világ felénk,
Mint a tenger oly sötét és mély,
Titkait tárva vár a keleti éj.
Bíbor fényben, kéklő füstben
Türkiz éjben, gyémánt tűzben.
Ref.: Szálj velem át a fénylő ég alatt,
Látod a szürke földrész elmarad
Szálj, amíg hív a másik életünk,
Jöjj vegyük el most amit nyújt nekünk a Keleti Éj!
Álmodban egyszer eljövök érted én
S, kinyújtja karját egy másik világ felénk,
Mint a tenger oly sötét és mély,
Titkait tárva vár a keleti éj.
Bíbor fényben, kéklő füstben
Türkiz éjben, gyémánt tűzben.
Ref.: Szálj velem át a fénylő ég alatt,
Látod a szürke földrész elmarad
Szálj, amíg hív a másik életünk,
Jöjj vegyük el most amit nyújt nekünk a Keleti Éj!
India
"Déltengeri mesék" Thaiföld
Malájzia képekben ahogyan én láttam :)
Kambodzsa...Angkor...Mekong...Kratie...Kompot
Vietnám, Mekong-delta,Saigon, Hoian, Hanoi, Hong Kong
Mexico
Egy varázslatosan szép trópusi sziget a Karib-tenger közepén...KUBA...
Hazatérés :)
Sziasztok!
Nemrégiben egy érdekes kérdésre lettem figyelmes az interneten, hogy ha lenne egy "szócsöved" akkor mit kiabálnál bele? Kicsit gondolkoztam és arra jutottam, hogy ha megkapnám a lehetőséget akkor csak egy valamit mondanék, hogy ..."UTAZZATOK"!!!!!!...:)...Mikor? Hogy? Kivel? Hova? Teljesen mindegy...a lényeg az élmények szerzésén, tapasztalások sorozatán és az út közbeni tanuláson ill. azok kiértékelésén van. A legjobban megtérülő befektetés egy egész életre.
Elindultam, megkerültem hazaértem :)
Befejeztem a hátizsákos túrámat Kubát és Londont követően ismételten buszra ill. vonatra pattantam majd egy kis prágai sörözés és 12 ország ill. több 10 ezer km után szerencsésen a Húsvéti ünnepekre értem haza :)...
